✈ Let's Party

~Jessica

Kipihenten keltem a saját ágyamban. Jól esett ez a hosszú alvás, és most kivételesen hidegen hagyott, hogy 11 óra is elmúlt. Máskor mindig dühös vagyok magamra, ha 8-9 óránál tovább alszom, mert akkor szinte minden esetben punnyadt vagyok egész nap, vagy esetleg mindenkivel veszekszem. Persze ez csak általánosítás, nem vagyok mindig olyan állapotban, az előzményektől függ és attól, mennyire voltam előtte nap fáradt.

Felültem az ágyam szélén, majd jobbra tekintettem, de Jenny-t sehol sem találtam. Lehet, sietnie kellett, így nem is kerestem. A hasam felől érkező morgó hang jelezte, valamit kéne reggeliznem. Tegnap sem ettem sokat, és energia hiányom is van. 

Lekullogtam a lépcsőn és konyha felé vettem az irányt.

Beértem és anya sürgölődött, miközben apa és Jenny a palacsintáját majszolták.

- Jó reggelt álomszuszék. - mondta apu, persze alig értettem, mit mond, hiszen szája teli volt csokis-palacsintával.

- Szia Jess, képzeld anyukád sütött neked reggelire palacsintát. És remélem nem haragszol, de apukáddal pont felkeltünk a finom illatokra - hangsúlyozta anya felé az utolsó szavakat. - És te is pontosan tudod, milyen finom palacsintát csinál és hát... Ami azt illeti, végül is hagytunk neked! - nézett félve az utolsó megmaradt palacsintára.

- Igazán rendesek vagytok. Anya, mit csinálsz még? - kérdeztem, mivel a palacsinta sütést nyilvánvalóan már befejezte, de még mindig a tűzhelynél munkálkodott.

- Ebédet kicsim. Válaszolt. Apuval ma Dublinba repülünk, de holnapután már itthon vagyunk.

- Értem, de azért szakíthatnátok rám időt, szeretnék komolyan beszélgetni veletek.

- Gyere kicsim, ülj ide és mondd. - kérte apa.

- Jobban örülnék, ha inkább nyugodtan beszélnénk és nem úgy, hogy mindenki mást csinál és nem is figyel a másikra, mert elég komoly dolog.

- Barátod van? - fordult hátra anya, mire Jenny-nek megakadt a torkán a falat. Valószínűleg összerakott egy hamis képet a tegnap történtekből és anyu kijelentéséből.

- Nem. - vágtam rá teljesen őszintén. - Nem erről van szó. Justinról.

- Mi történt? - kerekedett ki apa szeme is.

- Nem úgy értem! - sóhajtottam. - Justin egy szerződést ajánlott, hogy vele tartsak a turnén.

- Értem. - válaszolták, majd anyu is inkább hagyta a főzőcskézést és inkább helyet foglalt mellettem az asztalnál.

- Ezt megehetem? - nézett körbe Jenny. - Vagy Jess, kéred? - nézett rám, mint egy 5 éves, aki a játékboltban megtalálja álmai játékát és minden áron meg akarja szerezni.

- Persze. - válaszoltam nevetve, majd megráztam a fejem. Ismét komolyabbra vettem a formát. - Rendesen megszeretném beszélni veletek...

*3hours later*

Anyáék már elindultak a reptérre, Janny hazaugrott néhány dolgáért és megbeszéltük, elmegyünk vásárolni az esti bulira.

Nem szokásom kikísérni anyuékat a reptérre, mivel nem erősségem a búcsúzkodás és különben is, már hozzászoktam, hogy folyton ide-oda utazgatnak. 

Egyszer kérdezték meg, akarok-e menni, de a végén nem lett belőle semmi. Nem vihetnek munkaügyben "vendégeket" magukkal.

Visszatérve az eredeti témához. Jenny 5 perc múlva visszaér és indulhatunk is.Van pár elképzelésem ruha terén, de a cipőkhöz sosem értettem. Ezért jön Jenny is. Bár azt a részét nem értem, miért kell neki másik ruha, hiszen amit múltkor vett is tökéletes lenne az estére. Ez az én véleményem. Persze őt tudja.

Egy csipogó hang szakított ki a gondolkozásból, ami annyit jelentett, SMS-t kaptam.

"Justin: Megkaptad a szülinapi meghívót? :)"

Csak válaszoltam egy igennel, mire ő ismét visszaírt pár másodperc múlva:

"Justin: És jössz?" 

Nem írtam semmi konkrét választ, csak egy mosolygós smiley-t. Gondoljon amit akar, majd csak észreveszi, hogy ott vagyok-e vagy sem.

~ Jennifer

- Jess, hihetetlen vagy komolyan! A workshop előtt is pontosan ugyan ezt csináltad. Nem találunk ruhát ennyi idő alatt.

- Fogd be! Hogy ne találnánk? Ráérünk. Különben is segíts már megtalálni a telefonom! - válaszolt idegesen.

- Miért halkítottad le? - vágtam neki a kérdést ugyan olyan stílusban. - Mindegy. Figyelj, hagyjuk! Csak meg lesz majd. Most elmegyünk vásárolni, mire visszaérünk tudni fogod hol van. De menjünk már Jess. Olyan izgatott vagyok. 

- Rendben. - mondta, majd felkapta a táskáját és elindultunk a kocsim felé.

A Plázáig zenét hallgattunk. Nem meglepő. Szinte ha együtt megyünk valahova, mindig berakjuk a zene válogatásunkat és végigkiabáljuk az összes számot. Nem tudtuk végighallgatni, hiszen a vártnál hamarabb odaértünk.

Áthaladtunk a bejáraton, fel a mozgólépcsőn és egyenesen a kedvenc üzletünk felé vettük az irányt. Órákat is ott töltöttünk, rengeteg ruhadarabot, cipőt, kiegészítőt vásároltunk, de Jessica nem tűnt túl elégedettnek.

- Miért vágsz ilyen savanyú arcot? - kérdeztem tőle érdeklődve.

- Kerestem egy gyönyörű ruhát, de esélytelenül. Itt nincs. - mondta, miközben kifelé tartottunk az üzletből.

- Jól meg nézted? - bólogatott. - Megnézzük máshol is, nyugi már. - nevettem ki.

- Jó, de én itt akartam. - mondta csalódott hangnemmel, mire én csak megforgattam a szemem.

- Nézd, ott is szép ruhák vannak. - mutattam az egy kicsit távolabb fekvő helyre, ahol valóban remekül hozzá illő darabok vannak.

- Megnézhetjük. - válaszolt unottan.

Miközben sétáltunk, mindketten nézegettük a kirakatokat, majd Jess hirtelen megtorpant, szemei is kikerekedtek.

- Ez nagyon tetszik. - mondta teljesen ámuldozva.

- Akkor mire vársz még? - be sem fejeztem, de ő már iszkolt egyből a ruhához, kikereste a méretét és az öltözők felé vette az irányt. Bevallom, igazán szép ruha. Nem leszek irigy, megígérem!

- Na? - lépett ki a függöny mögül. - Mondd azt, hogy jó! Az sem érdekel, ha nem de én ezt megveszem!

- Szerintem nagyon jó Jess. De szeretnék menni, mert hívtak az Elle-től, fotósorozatra kell mennem 4-re és én is el szeretnék menni Justin bulijára, ráadásul, elég hosszú lesz, szóval ha tetszik vedd meg. - mondtam kedvesen.

- Nem áll hülyén? - kérdezte bizonytalanul.

- Dehogyis! - válaszoltam mosolyogva, őszintén.

Fizettünk, majd hazadobtam Jess-t és elindultam a fotózásra...

~ Justin

A mai napom is veszekedéssel kezdődött. Elysandra-val megint összekaptunk egy kicsit, de most nem az én hibám. Nem hiszem el, hogy nem akarja megérteni, hogy nem akarok nagy felhajtást. Csak a család és barátok és ennyi. Semmi más. Nem akarok idegen emberekkel találkozni, nem akarok címlapon lenni egy újabb hazugság miatt és egyáltalán nem akarom, hogy más döntse el, mi legyen az utolsó tinédzseréves bulimon.

6 óra van, ami azt jelenti, csak 2 óra van a buli kezdetéig és addig szabad vagyok. Szívesen felhívnám Jessicat, de biztos készülődik, így úgy döntöttem Chaz-zel és Ryan-nel töltöm a maradék időt. Persze, ha ők ráérnek, de mint később kiderült ők is elég elfoglaltak. Így nem volt más választásom, egyedül felfedezőútra indultam London utcáin. Csuklya fel, szemüveg, sötét nadrág, Supra cipő. Nem mintha így nem ismernének fel, de egy próbát megér.

A hátsó bejáraton távoztam, ahol meglepően most egy lesifotós sem "boldogította" a napom. Nem láttam gyakran London-t, meglehet eltévedek. Vagyok olyan szerencsés, hogy a szülinapomon nem lesz semmi hasonló.
Elindultam a Regent's Park felé. Fogalmam sincs, hol van és mennyire lehet messze, de most nem vagyok hajlandó foglalkozni ilyenekkel. iPhone-omat elővéve követtem rajongóim hollétét, helyzetét és leellenőriztem néhány számomra fontos személyről szóló híreket. Nem tweeteltem, nem retweeteltem, csak sunyiban kalózkodtam. Instagramon már más volt a helyzet. Tudtam, ha posztolok egy képet magamról, egyből tudni fogják, merre untatom saját magam, de úgyis vissza akarok menni a hotelba készülődni. Elég izgatott vagyok már.
Talán hihetetlennek tűnik, de most teljesen úgy érzem magam, mint 8 éves koromban. Emlékszem, mennyire vártam, hogy a szülinapomra kerüljön a sor. Napról napra izgatottabb lettem, már februárban elkezdtem visszaszámolni és ma 19 éves leszek. Az utolsó évem tinédzserként. Hihetetlen...

Végül úgy döntöttem, a képet nem készítem el és visszaindultam szállásom helyére. Visszafelé biztos vagyok benne, nem ezen az úton jöttem, mivel 2 órába is telhetett, mire visszataláltam. Ami azt jelenti tényleg ideje gyorsan összekapnom magam.

Megindultam a lift felé, majd kiszálltam és a hosszú folyosó után átléptem a 231-es szoba ajtaját. A fürdőszobába érve, ruháimat ledobva álltam a kellemesen meleg zuhany alá. Kissé elidőztem ott, dalolásztam kicsit, gondolkoztam és arra a véleményre jutottam, hogy jó néhány dolgot meg kell vitassak jó néhány személlyel. Vannak bizonytalanságok mostanában és ideje letisztázni az ügyeket.
Kiléptem a zuhany alól, egy törölközőt borítottam magamra és odaballagtam a ruhásszekrényemhez. Elővettem egy fekete latex nadrágot, egy fekete ujjatlant, a  fekete-szürke Brooklyn Nets-es sapkámat és egy bézs színű pulcsit. Kiegészítőnek egy szokásos arany nyakláncot, egy Jézus arcú medállal, egy arany karórát valamint karkötőt egy fekete napszemüveget - az esetleges villogó vakuk ellen. Utolsó lépésben pedig egy fehér alapon fekete mintás cipőt húztam lábamra.
Készen álltam az indulásra. A földszinten a recepciós nővel beszélgető Fredo-t szúrtam ki először, majd mellette Ryan-t és Chaz-t. Twist meg a ki-be járkáló lányokat nézte. Kennyvel és a srácokkal elindultunk a fekete kisbusz felé, de már itt is elég nagy volt a tömeg. Rengetegen kérdezősködtek Jessica-ról, rengetegen boldog születésnapot kívántak, de egyikőjük sem hagyta abba fényképezőgépük kattogtatását.
Egyszerűen megőrjítenek! Legalább a szülinapomon hagyjanak békén...

Röpke 10 perc alatt odaértünk a Clubba, ahol már elég jól várakoztak az emberek a bejutásra. Kiszálltam a kocsiból, majd arcomat takarva - Kenny segítségével - betaláltam nagy nehezen az épületbe. Egyenesen az italos pult felé kanyarodtam. Kellett valami erős...
- Egy tequilát kérek. - mondtam az ott álló srácnak, majd elém is tolta a poharat, amit gyorsan elkortyolgattam.
- Csak okosan azzal itallal. - hátra kaptam a fejem és Elysandraval találtam szembe magam.
- Ez az én estém. - folytattam amit reggel is elkezdtünk, igazán jól esett volna a bocsánatkérése. Nem fogok foglalkozni vele. - És szerintem neked sem ez az első poharad. - mutattam a kezében tartott pezsgőre.
Nem válaszolt, így felálltam és az ajtóban megjelenő két személyhez mentem.

~ Jessica

- Szia. - mosolyogtam Justinra, majd megöleltük egymást.
- Szia Justin! - köszönt Jenny is.
- Azt hittem nem is jössz.
- Akkor én szerintem most keresek magamnak egy partnert és hagylak titeket turbékolni. - intézte hozzánk szavait Jenny és távozott.
- Még én sem voltam biztos benne. - füllentettem.
- Végülis, örülök, hogy itt vagy.
- Öhmm.. Az ajándékodat beraktam a többi közé, de majd fel fogod ismerni. Kicsi piros doboz. - mosolyogtam.
- Tudod, nem azért hívtalak meg, hogy teletömj ajándékokkal. - nevette el magát végül.
- Csak egy kis apróság. - mondtam, mire ő a táncparkett felé akart invitálni. - Nem tudok táncolni.
- Ne szórakozz. - nevette el magát teljesen. - Ha nem tudnál táncolni, nem léptél volna fel velem.
- A betanult koreográfia teljesen más. - mondtam kínosan. - Így béna vagyok. - nevettem végül én is.
- Majd azt én eldöntöm. - kacsintott, majd megfogta a kezem és húzott magával.

A táncparkett közepére értünk. A DJ egy elég pörgős számot játszott, el is kezdtünk táncolni, amikor hirtelen egy lassú számra álltunk át. Justin a lehető legközelebb húzott magához, majd pár ütemmel később megfordultam. Tudtam, hogy erre várt. Keze simogatták az enyémet, ajkai pedig gyengéden súrolták fedetlen vállam és nyakam. A zene lassan halkult, de Justin nem akart engedni. Óvatosan elindultam a pult felé, Justin pedig követett.
- Nem táncolsz azért olyan rosszul. - simult teljesen hozzám, mire én hátrafordítottam fejem, miután rendeltem egy erősebb italt. Nem válaszoltam, a pultostól pedig megkaptam rendelésem.
- Nem kéne ilyen erőset innod. Inkább valami édesebbet kéne. - eresztett el, majd éppen rendelni készült valami mást, de megelőztem.
- Én ezt akarom inni.
- Ahogy szeretnéd. - emelte fel kezeit, hogy neki aztán teljesen mindegy.

Az este folyamán rengeteg emberrel táncoltam - felének az arcát sem láttam - ami egyáltalán nem rám vall, ahogy az a tömérdek sok alkohol sem. Kiestek a pillanatok, körülbelül másfél órával később már azt sem tudtam ki vagyok, hol és mit csinálok. A lényeg, hogy jól éreztem magam - összeszedve azokat a dolgokat amik megmaradtak az agyamban...