✈ Birthday Party

~ Jessica

- Szabad egy táncra? - húzta mosolyra száját Justin, közben meghajolt és a kezét is nyújtotta, mint egy igazi Lord.

- Nem tudok táncolni. - mondtam neki komolyan.

- Ne nevettess. Ha nem tudnál, nem lennél Justin Bieber táncosa. - nevetett ki jogosan, bár én nem így értettem.

- Betanulni egy koreográfiát teljesen más, mint lassúzni egy popsztárral az Eiffel-torony tetején hidegben és sötétségben.

- Te aztán tipikus lány vagy. - rázta meg a fejét. - Egyből felhoztál 5 indokot, amiért nem szeretnél táncolni velem.

- Egy szóval sem mondtam, hogy nem akarok, de a te lelkeden szárad, ha jól rád taposok. - adtam meg végül magam. Csak nem lehetek olyan szörnyű, ha már tényleg táncos vagyok. Partnerrel táncolni viszont sosem volt az erősségem.

3 számot is végigtáncolhattunk, amikor Justin csörgő telefonja adta meg a jelzést, miszerint minden készen áll és Kenny is itt van értünk. Őszintén szólva nagyon jól éreztem magam, egyáltalán nem számítottam rá, de nagyon aranyos volt Jus-tól. Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy csak napok óta vagyok a csapat tagja - még ha már hetek óta is ismerjük egymást - ilyennel áll elő. Persze a kapcsolatunk szinte már teljesen olyan, mintha évekkel ezelőtt találkoztunk volna már. Lehet, hogy így történt, csak elraboltak az idegenek és ezért nem emlékszem semmire. Csak viccelek, de tényleg rövid idő alatt összeszoktunk Ilyen még sosem volt velem. Mindig évek kellettek hozzá, hogy kiismerjek valakit, most meg... Természetesen örülök neki, csak furcsa dolog. Mégis inkább az UFO-kat kellene hibáztatnom.

Pillanatoknak tűnő idő alatt érkeztünk vissza a hotelbe. Kíváncsian vártam a másik meglepetést. Meglepetésbuli lesz? Vagy csak simán buli? Hiszen a hotel ablakain kiáramló színes fényáradat és hangos zene ezt sugallta. Ráadásul Justin is utalt rá. Másodszorra is. Először a toronyban, amikor azt mondta, a HOTELBE visszaérve lesz egy meglepetés, most pedig azzal a halk megszólalásával, amit Kennynek célzott. "Megmondtam nekik, hogy ne csináljanak semmit, amíg nem érünk vissza. Úgy látszik rájuk sem lehet bízni semmit." Csak a hotel előcsarnokában kaptam meg a választ és bár sejtettem, nem gondoltam volna ennyi idő után egy ilyen történésnek. Mindenki keze benne volt és ennek rendkívül örültem.

Justin mielőtt kinyitotta volna az ajtót még egy "Bocsi, nem egészen így képzeltük el, de remélem örülsz neki." hagyta el a száját, kisebb kínos mosoly kíséretében. Hogy nem örülök neki? Ilyet még gondolni is abszurd. Hiszen a csapat felével 2 szónál többet nem beszéltem. Az is kb. csak az idővel, vagy valamilyen személy keresésével - akit épp nem találtak - foglalkozott. Egyszerűen semmi hang nem jött ki a torkomon, csak mosolyogtam, mint aki bedilizett. Justin egy italra invitált, amit szívesen fogadtam. Ma jól fogom érezi magam elhatározással rohantuk meg a pultot, ahol ült még 2 személy. Az egyik Scooter, aki azonnal oda is jött boldog szülinapot kívánni, a másik meg egy göndör, sötét hajú lány. Hátulról nem ismertem fel, de amikor megfordult Elysandra elég ittas arccal hadarta el nem túl kedvesen ugyancsak azt a mondatot, amit Scoo pár másodperccel ezelőtt.
- Jess, az ajándékaid a sarokban lévő asztalon vannak. - mosolygott. - Ezt Justinnak is elmondtam, de használd ki az utolsó évedet tinédzserként, jövőre ilyenkor már belekóstolsz a felnőttek világába, mégy élvezd ki a hátramaradt időt.
- Ezt úgy mondod, mintha ez lenne az utolsó éve és meghalna. - intette le Jus Scootert. - Inkább érezd jól magad egy jó itallal. Két whiskyt. - remek, utálom a whiskyt. Remélem az itteni jobb lesz, mint amit máshol adnak. Borzalmas és erős.

~ Justin

Belekortyolva a whiskyjébe Jess elég fanyar arcot vágott, biztos nem ízlett neki. Szerintem tökéletes - az ízétől eltekintve - de feloldja a gátlásokat...

- Mi az? - nevettem végül rajta, amikor lehúzta egybe az egész poharat, az arca meg még furcsábban festett.

- Utálom. Fúj. - mondta és jó messzire eltolta magától a poharat. A pultos végezte a dolgát, elvette a poharát, és újra akarta tölteni, amikor Jess megállította.

- Inkább táncolok. Justin, jössz?

Válasz nélkül kézen fogott és húzott magával. Előttem tipegett a fekete magassarkújában és az új fehér csipkés ruhájában, aminek szintén ki volt vágva a hátrésze. Nagyon szép háta van. Az én szülinapomra emlékeztet. Akkor is minden - szinte minden. Néhány dolog... - így történt. Ha most is úgy táncol, mint akkor, én szerintem megőrülök.

Amint felcsendült egy számára ismerős dallam, felsikított röviden, de én még sosem hallottam. Úgy álltam előtte lefagyva, mint egy bábu, ő pedig csak ugrált ritmusra. Pontosan tudta mit csináljon, én pedig földbegyökerezett lábbal néztem, ami neki is feltűnt. Őrület, hogy ennyi energiája van, főleg azokban a magassarkúkban, én vagy kitörném a lábam, vagy csak szimplán leesne a lábfejemmel együtt. Mindenesetre jól szórakozott, akárcsak én.
- Nem vagyok sztriptíztáncos, ne nézz úgy, mint aki azt várja, hogy levetkőzzek. Justin, gyerünk már. Táncolj te is. - kérte és csuklón szorítva mozgatott. Kicsit bénán hangzik, akkor az is volt, de így utólag nem bánom. Megfogtam a derekát, ő megfordult és úgy táncolt. Az ütem lassult, mire én közelebb vontam magamhoz. Ajkaim már súrolták csupasz hátát, és észrevehetően ő is élvezte...

~ Jessica

A fejem hasogatott, a takaró vékony volt, a levegő pedig nem túl meleg, így jobban összekuporodtam és magamra húztam a takarót, de csak 2 másodpercre, ugyanis kopogtattak az ajtón. Remek, nem túl sok mindenre emlékszem a tegnap éjszakából - már megint, de az a lényeg, jól éreztem magam az utolsó tinibulimon. Kikászálódtam az ágyból és fáradtan nyitottam ajtót, az ugyancsak másnapos Justinnak.
- Úgy gondoltam, hogy már felöltöztél, de mivel nem, szedd össze magad, mert 2 óra van, a reggelit kihagytad, nyugi én is, az ebédet meg most fogjuk enni. Nem látszol túl éhesnek. Vagy az vagy? - a szokásosnál lassabban mondta, de még így is nehéz volt odafigyelnem rá.
- Először is mennyi az idő? - lepődtem meg. - Mikor jöttünk vissza?
- Egyszerűen halvány lila dunsztom nincsen róla. Alig emlékszem valamire. - nevetett saját magán.  -Valószínűleg elég későn. Én is most keltem Scooter vizes ébresztőjére - megborzongott.
- Nem irigyellek. - húztam el a szám és megfogva a ruhákat, amiket aznapra kigondoltam indultam a fürdőszobába. - Van időm hajat mosni? - fordultam oda hozzá, mire ő a fejét rázta.
- Este vagy holnap bepótolhatod, de most van 5 perced, szóval siess. - utasított.

Gyorsan ledobtam az összes ruhámat, összekötöttem a hajam és a lehető legrövidebb idő alatt lezuhanyoztam, de Justin már így is türelmetlenkedett. A mai szettem egy Cheapy Monday farmerből, valamint egy fehér blúzból állt, amihez egy szegecses bokacsizmát vettem fel kiegészítő pedig a nyaklánc, amit tegnap kaptam. Kilépve az ajtón Justin egyből meg is dicsért, majd lifttel utaztunk a földszintig.

Az étteremben mindenki ránk várt - ismét. A társaság elég aktív volt, mindenki beszélt mindenkihez. Leginkább Nick. Minden egyes mondata máshoz szólt, és így is tudta kivel miről beszél.
- Bocsi srácok, hogy késtünk. - előzött meg Justin megint a magyarázással. Amint leülünk az asztalhoz, egyszerűen esélyem sincs megszólalni.
- Semmi gond, már így is hozzászoktunk, hogy te mindig késve érkezel mindenhová. Ügyesen bemutatkoztál. - Elysandra még az eddiginél is undokabban mondta ki a gondolatait, mire Nick, Scooter és Justin elég csúnyán néztek rá, de őt nem érdekelte. Én meg egyre lejjebb csúsztam szégyenemben. Tényleg mindenhova késve érkezek.

A késői ebéd hamar elment, akárcsak a hátramaradt szabadidő - ami alatt beszéltem a szüleimmel és hosszú idők óta Jennyvel is. Nagyon hiányoznak. Anyuék most utaztak el a nagyiékhoz és csak 1 hét múlva mennek vissza Londonba, Jennyvel pedig megbeszéltük, hogy találkozni fogunk Dubaiban. Anyuéknak is és Jennynek is elmeséltem minden egyes rezzenést.

A próba elég nehézkesen indult. Az elején 3-szor rontottam el ugyanazt a lépést kb. 3 számnál kikészítve ezzel mindenkit. Justin is elfelejtette 2-szer a szöveget. Ha ez még nem is lenne elég, akkor a fejmikrofon bekrepált, később a kézi mikrofon is feladta a szolgálatot, szóval mindenki elég ideges lett, de Scrappy megoldotta az ügyet. Hála az égnek, Scooter feje volt a legvörösebb. Fél óra pihenőt adott mindenkinek arra fogva, hogy ez ma nem az ő napja. Nemhogy nem az övé, senkié sem. Úgy látszik, mindenki jól érezte magát a tegnapi bulin.

Odaültem Scooterhez beszélgetni, kicsit jobban megismerkedni, elvégre nem árt neki sem és nekem sem. Jó pár dolog kiderült mindkettőnkről, majd a tegnapi napról kezdtünk el beszélni.
- Hogy érezted magad tegnap? - érdeklődött.
- Nagyon jó volt az egész nap. - húztam fel a lábaimat. - Bevallom megleptetek. Nem is kicsit.
- Ezt az egészet a kölyöknek köszönheted. Bár senki sem ellenkezett és aranyos lány vagy. Egyébként Justin mindenkit meggyőzött, hogy megérdemled.
- Igazán? - kérdeztem öntelt mosollyal az arcomon, Scoo pedig bólintott. - Pedig alig ismerjük egymást. Mármint...
- Hagyd Jess a kerítő szöveget. - fordult felém én pedig értetlenül néztem rá. Ezzel mit akar mondani?! - Ott voltam a bulin én is, láttalak titeket és más is. Nem akarok már nagyon beleszólni, hiszen mindketten 19 évesek vagytok, de tartsátok szem előtt, hogy nem egy olyan szerencsés dolog a helyzetetekben ilyen rövid idő után komolyabbra fordítani a kapcsolatotokat és... - most én vágtam a szavába. Totál le esett az állam.
- Miről beszélsz? - néztem rá döbbenten. - Csak táncoltunk. - emlékezetem szerint.
- Elég jól összemelegedtetek. Nem az én dolgom, de nem akarok még több összetört szívvel gazdagodni a turnén. - mondta.
- Nem tudlak követni Scooter. - mondtam, mire ő parodizálni kezdett egy szerelmes párt. - Te most... Mi? Várj! Scooter, te most azt akarod mondani, hogy... Justin és én... Mi? Várj. - nem tudtam össze rakni a történteket.
- Igen, csókolóztatok. Lehet jelentéktelen volt, de az én véleményem, hogy nem igazán jött el az ideje. Ne ess bele Justin csapdájába, jó srác, de ha csinos lányokról van szó szereti őket behálózni csupán csak egy éjszaka örömére.

Teljes mértékben döbbenten meredtem magam elé. Scootert félrehívta Kenny így észbe kaptam és azonnal Justin keresésére indultam. Azonnal tisztáznunk kéne a dolgot. Az öltözőjében ült, helyesbítek: feküdt. Szétterült és zenét hallgatott. Nem voltam biztos benne, hogy ébren van, de megkockáztattam, odamentem hozzá és örömömre nem aludt.
- Beszélhetünk? - kérdeztem tőle, ő bólintott. - Emlékszel valamire tegnap estéről? - válaszul megrázta a fejét. - Most beszéltem Scooterrel és...
- Én is beszéltem Scooval és nem most akartam beszélni róla, de elég gáz, hogy nem emlékszünk. - nevetett. Valóban gáz hogy nem emlékszem, hiszen Justin Bieberrel csókolóztam, de így jobb.
- Justin, ez most nagyon hülyén hangzik, de felejtsük el, csak az alkohol cselekedett és jó lenne Scoo-val is kitisztázni.
- Azt a részét elrendezem. - mosolygott. Hát, őszintén megvallva ez könnyen ment. Sokkal könnyebben, mint gondoltam. Bár elég kínos volt.
- És? - váltottam témát. - Mit hallgatsz? - érdeklődtem utána.
- Nem fog tetszeni.
- Nem biztos. - vettem ki a kezéből az iPhoneját és az éppen aktuális lejátszási listát kémleltem. Egész jó számai vannak. Nem gondoltam, hogy Justin hallgat ilyeneket is. Kellemes csalódás. - Ezt imádom. - mondtam és elindítottam Michael Jackson-tól a Thriller-t. Nem túl új szám, de egyszerűen imádom a stílusát.
- Az egyik kedvencem. - nézett rám és nyújtotta a fülhallgatót.

A rövid szünet után még volt egy hosszú próba. Mondanom sem kell, hogy a koncertre mindenki hulla volt. Pedig inkább azt a kevés kis energiát tartogatni kellett volna. Azt is megértem, hogy ennyiszer el kellett próbálni, mert szörnyen ment mindenkinek. Szerencsére este már minden ment a szokásos kerékvágásban. Azt kivéve, hogy Justin elfelejtette magával vinni a pengetőjét az emelőre és amikor már fent volt Scrappytől kért segítséget, hogy dobjon fel neki egyet. Kerek 7 percbe telt, de elkezdhette pengetni Justin gitárját, ezzel előadni koncertje utolsó akkusztikus dalát. A francia rajongók pedig csak szimplán őrültek. Jó értelemben. Remek este volt, de remélem megértetitek, amikor hulla fáradtan estem be az ágyba éjfélkor, ugyanis addig nem tudtuk elhagyni az arénát. A rajongásnak is vannak határai...

Kedves Olvasók!

Úristen, úristen, úristeeen... Több, mint 10.000 megtekintés, nem tudom, hogy mit mondjak. Nagyon szépen köszönöm és nagyon aranyosak vagytok. Remélem tetszik a rész, annak ellenére, hogy az Elysandra-s rész nem fért bele. Nem akartam nagyon hosszúra írni, ezért ez majd csak később derül ki. Egyik régebbi részben olvasható, hogy Jessica barátja Harry Styles volt. Annyit szeretnék mondani, hogy ÁTÍRTAM, mert képtelen voltam megbékélni vele. Remélem, hogy nem haragszotok, csak így is mesébe illő lehetne Jess alapélete, meg ami történik vele, nem akartam még jobban fokozni, mert ez már így tényleg sok. Várom majd a véleményeteket! :)

#kisses #hugs

PS: Ha még nem tetted meg, nézz be az új blogomba is. :)